Zoli

Zoli

Ivar: Kan
Termet: Közepes
Szín: barna
Bekerülési idő: 2021-08-31

Az a baj, hogy amikor a nálunk lévő kutyákról írjuk a bemutató posztokat, mi mindig csak arról tudunk beszámolni, hogy hogyan viselkednek azokban a fél órákban, amikor kivisszük őket sétálni. 

Biztonsági okokból olyankor nem szoktuk idegen kutyákkal összeengedni, macskákat is csak félmessziről lát, kisgyereket szinte sose, a cipőnkkel sem hagyjuk kettesben őket, kajájukhoz sem nyúlunk, villamosra sem szállunk velük, nem nyitunk ki esernyőt hirtelen mellettük..  egyszóval nem látjuk, hogyan is viselkednek olyan helyzetekben, amelyek a hétköznapokban bármikor előadódhatnak. Így aztán néha megkapjuk egy-egy örökbefogadótól, hogy "becsaptuk" a leírással, és ezért visszahozza a kutyát.

Pedig nem érdekünk becsapni bárkit is, hisz egy visszahozással végződő örökbefogadás senkinek nem jó. Se a befogadónak, se nekünk, a kutyának meg aztán végképp maga lehet a pokol.

A következő történet egy ilyen esetet mutat be. Zoliról lesz szó, akinek az örökbefogadói nem vádoltak minket becsapással, csupán olyan helyzetekbe kerültek Zolival a mindennapok során, amelyre nem számítottak és nem tudták kezelni, s úgy gondolták, hogy az a felelős döntés részükről, ha visszahozzák a menhelyre, mielőtt nagyobb baj történik.

Megkértem őket, hogy írják le pro és kontra azokat a dolgokat, érzéseket, amelyeket Zolival átéltek.

Következzék hát egy leírás Zoliról egy olyan ember tollából, aki minden általunk ismert embernél jobban ismeri és látta családban élni: 

"Szia! Zoli egy igazán fantasztikus kutya. Az emberekkel, az idegenekkel is nagyon barátságos. Otthon nagyon nyugodt. Nem rág semmit, ami nem az övé ahhoz hozzá sem nyúl. Teljesen szobatiszta, nem kapar, nem nyüszít és nem is ugat. Egyedül is elvan otthon, de ha valaki van vele, akkor boldogan bújik, lehet szeretgetni, dögönyözni. Nagyon gyorsan tanul és otthon figyel az emberre. Viszont, a játéknál sokszor felhergeli magát, ilyenkor egyre erősebben harapdál és ha túlpörög az emberre is rámordul. Sétánál nagyon húz. Próbáltuk a félfojtó nyakörvet de inkább fuldokol mintsem lassítana. Kutyákkal nagyon kiszámíthatatlan. Még azzal a kutyával is, akit már ismer. Van amikor játszik, máskor megugatja és támadna. Otthon szófogadó, viszont utcán egyáltalán nem. Ott nem követi a parancsokat sem. Egyáltalán nem érdekli, hogy mit mondanak neki. Pórázról elengedni nem lehet, mert nem jön vissza. A nála kisebb állatokra támad. Legyen az madár, macska, nyúl, azonnal támad. Pórázon is nehéz ilyenkor visszafogni. Ilyenkor észre sem veszi az embert, nem hallgat semmire. Ha az ember próbálja megállítani akkor odakap, rámordul.  Sétálni nagyon szeret, de nincs hatalmas mozgásigénye. Imád autózni, de a tömegközlekedéssel sincs baja. Én azt gondolom, hogy ő lakásba való, kizárólag egyedüli állatnak. Nem vagyok benne biztos, hogy gyerekek mellé való."

No, eddig a levél. Nagy segítség ez nekünk, de főleg a leendő gazdinak, akiről ez alapján már tudjuk, hogy nincs másik állata, nincs gyereke, nem megy bele túl heves játékba és kutyaiskolába iratkozik Zolival, ahol Zoli megtanul bánni  a többi kutyával, ő meg Zolival. 

WANTED ezt az embert! Megjelentessük a fantomrajzodat vagy magadra ismertél?

Örökbefogadom!