Állat és Természetvédők Budaörsi Egyesülete

Milka a nevem. Törzskönyvezett, fajtatiszta, gyönyörű és okos, sötétordas németjuhász lányka vagyok. A gazdim megvett a tenyésztőtől, elküldött iskolába, ivartalanított, majd kirakott a kertbe. Egy ideig jól megvoltam a kertben, de aztán a gazdi kezdett egyre kevesebbet kijárni hozzám, valami pocaklakók miatt és lassan feleslegessé váltam… Nagyon-nagyon szomorú voltam, hiszen mindent megtettem volna egy jó szaváért, simogatásáért. Egyik nap úgy döntött, hogy nem kellek többé és elvisz egy helyre, ahol nagyon sok a kutya és egy pici ketrecbe zártak egy Máté nevű, egyébként egész jófej kannal. Barbi, a gondozóm nagyon aranyos volt, sokat foglalkozott velem, de mégiscsak… bezárva egy ilyen kis ketrecbe… valami mégsem volt jó… Néhány hét után csoda történt. Vera, az önkéntes gondozóm úgy döntött elvisz sétálni a párjával, majd valamit beszélgettek Gabi nénivel, és beraktak egy autóba. Ekkor megérzetem a szabadság illatát. Elmentünk egy ház közelébe, ahonnan Vera kihozott egy nagy fekete kutyát, akiről hirtelen nem tudtam eldönteni, hogy barát vagy ellenség, ezért, biztos, ami biztos, jól nekimentem, hogy megmutassam neki, ki az úr a háznál… Hát a nagy fekete – mint később kiderült, Faust, a groenendael – ezt nem viselte valami jól, így nem lettünk nagy barátok. Kicsit megijedtem, hogy esetleg valami rosszat csináltam, de végül maradhattam. Marcipán lett a nevem, mert sajnos a Milkát már rég elfelejtettem. Ideiglenes gazdáim zsiliprendszerben működtek miattunk hosszú időn keresztül, de nem baj, jó volt, szerettek puszilgattak, sétáltattak, tanítgattak (még suliban is voltam J ), jól tartottak.  

 Nem is tudtam, mennyire megszerettek és én is őket, csak amikor egyszer ideiglenes gazdimamim elvitt egy házba, ahol egy kedves, törékeny kis hölgy kezdett simogatni és próbált játszani velem, majd ideiglenes gazdimamim arcán könnyek csordultak végig, adott egy puszit, beült az autójába és elhajtott. Otthagyott, megint otthagytak… Pár nap múlva rájöttem, mi is történt. Gazdihoz kerültem!!! Igazi, szerető, gondoskodó, végleges gazdihoz, aki sosem fog elhagyni, sosem fog bántani és mindig mellettem lesz! Ideiglenes gazdimamim azóta is meglátogat időnként, mindig örülök neki, és többször írunk levelet is neki, mint ezt itt:

…

Már régen írtam Neked a Drágaságról J   Minden rendben velünk, imádjuk Mirát, nagyon sokat fejlődött, már szinte minden este megyünk sétálni, sőt futni is jár velem

Persze vannak rosszalkodósabb napjai is, de semmi rosszat nem tudok írni róla.

Ha valamelyik szombaton jó neked, és az idő is még tűrhető, akkor dobj csak egy sms-t. és ugorj át!

Puszi,Judit

Most Mira a nevem, és az is marad és boldog vagyok, nagyon boldog! :)