Nysha gazdijának leveléből:

Majusban fogadtam orokbe onoktol egy szuka kolykot, akinek a tortenete nagyjabol ugy szolt, hogy anyja berni pasztor, apja ismeretlen, az anyakutya het evesen ellett eleteben eloszor es ez a kis kolyok volt az egyeduli kutya, akinek nem talaltak gazdit, hat bevittek a menhelyre. Ez tortent szombaton, amikor is vegre megkapta elso oltasat, majd vasarnap el is hoztam ket es fel honaposan. Ha anyja berni pasztor is, ez egyaltalan nem latszik rajta, apja pedig valoszinuleg pit bull, vagy staffi. Tok jo parositas, de tenyleg. Jo kis kutya o.

A gazdi leveléből:

Itt küldöm kedvencem legújabb fotóit, amiből egyből ki is derül, hogy nem kis kutya. Az orvos először azt mondta valóban bischon keverék, de most azt mondja hogy lehet, hogy jegesmedve a papa? Nem tudjuk, lényeg hogy most nagyon szép és - hát azt nem mondom, hogy jó is, de igyekszik – szóval nagyon szeretem, pedig már kicsomagolta a lakást, megrágta az étkezőben a székeket mármint az üléseket, mert egyébként fém és üvegből van az egész (ezért gondoltam azzal nem lesz gond, mert eddig nem nyúlt hozzá, most viszont pont nagyon jól feléri), de az ülőrésze kárpitos, azt lerágta, ez nem elég az ajtófélfákról lekaparta a festéket stb.stb. de hát ez már csak ezzel jár és különben is én akartam őt, úgy hogy nem is panaszként mondom, majd ha felnő felújíttatom a lakást, most 6 hónapos és 8 kg és majdnem a térdemig ér. Az orvos szerint talán még 2 hónap és megáll a növésben (nagyon remélem). Képzelje el akármikor megyünk sétálni, nincs olyan nap, hogy ne állítanának meg, hogy milyen gyönyörű kutyus, és milyen fajta, én már azt mondom jegesmedve és kuvasz keverék.

Yoi képei

Picike, egy szerencsétlen sorsú, nagyon beteg kölyökmacska, aki szerencsésen meggyógyult és meleg otthonra, szerető és gondoskodó gazdikra talált! Íme a levele, amit nekünk küldött: "Voltam oltáson, szobatiszta vagyok, és nagyon szeretek enni. A táskákon szeretek aludni, és nagyon szeretem a papírgalacsinokat és a cipőfűzőket. Köszönöm az ideiglenes otthont, amit addig kaptam. Üdv: Picike és Gazdái "

További képeim

Ma átkeltem egy kapun, a fény felé tartottam, ahol már semmi nem fáj, ahol nincs lánc, nincs kerítés, csak szabad, kutyának való boldog élet, ahogy az ember legjobb barátja mindig is álmodta.
Egyszer már láttam ezt a fényt.... Úgy két évvel ezelőtt, amikor is elvesztettem az otthonomat és kóbor kutyaként tengtem-lengtem az utcákon, kukából ettem és a pocsolyák vizét ittam, a tűző nap elől a fák adtak menedéket, mint ahogy az eső elől is oda húzódtam. Loncsos, szürke szőröm ragadt a sártól és a piszoktól, amikor egy műhelyben kerestem menedéket. Régi tapasztalatra hagyatkozva nem merészkedtem elő, amíg az emberek ott voltak. Amikor pedig végre elmentek és előbújtam a rejtekemből, jóltáplált, erős ebek támadtak rám, a területüket védve. Percekig folyt a küzdelem, harcoltam én, ahogy soványka erőmből telt, de hát már az idő is eljárt felettem és az elmúlt hetek kóborlása elvette a maradék energiám is. Senki nem hallotta kétségbeesett nyüszítésem, senki nem nyitotta ki a kaput, hogy futni engedjen, amikor elsötétült minden....
A következő kép: egy fölémhajló férfi arca. És megint sötétség. Lidérces napok következtek, hol magamnál voltam, hol nem. Hideg ketrecben, fényes rácsokon feküdtem, mellettem tiszta víz, illatos eledel. Minden porcikám sajgott, csövek futottak a testemben, némelyik az éltető nedűt ontotta belém, némelyik a mérgező váladékot vezette ki belőlem. Kedves, zöldruhás arcok tűntek fel előttem és odasereglett mindenki, amikor először kinyitottam a szemem. A lábam között nagyon fájt valami, amikor végre odafordultam, akkor láttam, hogy kicsit hiányos a lábamköze. Az egyik fülemet is le kellett vágni. A nyakamból, oldalamból, combomból csövek lógtak. Hol melegem volt, hol fáztam. Hosszú idő óta először megsimogattak...