Kedves Önkénteseink!

Menhelyünkön sok szeretettel várunk minden kutyát sétáltatni vágyó – akár gyakorlott, akár kezdő – önkéntest. A kutyusok minden nap 8 és 14 óra között látogathatóak, illetve vihetők ki egy-egy sétára. Néhányat leszámítva, valamennyi ebünk pórázképes. A kutyák kennelből való kivételéhez, kérjük, vegyetek igénybe gondozói segítséget. Kollégáink készséggel állnak rendelkezésre! Javasoljuk, hogy olyan ruhában gyertek, amit nem sajnáltok összekoszolni, és kérjük, ha tudtok, hozzatok magatokkal pórázt, mivel néha olyan sok önkéntes jön össze nálunk, hogy nem elegendő a pórázkészletünk. Időbeli illetve mennyiségi megkötés nincs: azt a kutyát választhatod, amelyik szimpatikus (azért a gondozókat érdemes megkérdezni előtte), illetve annyi kutyát vihetsz ki egymás után és annyi időre amennyi jól esik a kutyának is és Neked is.

A hozzánk való eljutás pontos leírását megtaláljátok honlapunkon az elérhetőségek alatt.

További kérdés esetén megtaláltok minket facebookon (www.facebook.com/budaorsiallatmenhely) vagy e-mailben (budaorsiallatmenhely@gmail.com)!

Várunk Benneteket szeretettel!

Budaörsi Állatmenhely

TALÁLT KUTYA – EREDETI GAZDÁJÁT KERESSÜK!

A képen látható 5 hónap körüli fehér kutyust a budaörsi Tesco áruháznál találták tegnap délután (2014.02.18.). Nagyon kedves, barátságos és hihetetlen mozgásigényű eb.
A Péem nevet kapta tőlünk, a Perpetuum Mobile után…
Keressük gazdáját!

TALÁLT KUTYA – GAZDÁJÁT KERESSÜK!

A képen látható óriás schnauzerféleséget ma (2014. február 14.) a budaörsi Praktikernél találtuk.
Chip nincs benne, egy szürke nyakörvet visel. Láthatóan ápolt eb.
Keressük a gazdáját!

Ha becsukod a szemed egy pillanatra, megtudod, hogy Rocky cicánk mit lát a világból. Csak neki nem egy pillanat, hanem életre szóló…

Még december elején találtuk őt a menhelyen a tető alá beszorulva. Fizikai sérüléseinél sokkal mérvadóbb a vaksága. Mindeddig a műtős helyiségünkben egy kennelben tengődött. Na de élet az ilyen? Vakon, egy ketrecben várni a jó szerencsét… Jelleméről talán elég csak annyi, hogy Imádja az embereket, ha beszélsz hozzá, válaszol, ha simogatod, dörgölőzik, s minden érintésért hálás és dorombol. Ő az a cica, akinél vaksága ellenére valami hihetetlen érzékkel az emberi érintésnél bekapcsol a dorombol funkció, és ahogy a simi abbamarad, a funkció kikapcsol. Mivel az összes vizsgálati eredménye negatív, akár ki is költözhetne egy kifutóba a többi macsekhoz. De a többiek nem fogják bántani? És az ételt megtalálja? És ha kimegy a cicaajtón vajon visszatalál a meleg konténerbe? Ezer és ezer kérdés, megannyi kétely. Vajon jól döntünk, ha kiengedjük? Részünkről a teljes tanácstalanság.
Azonban helyettünk senki nem dönti el, így nekünk kell cselekedni, s a következményekért felelősséget kell vállalni. Ám legyen, költöztessük ki! S mint valami hadjárat, jól megtervezett ütemterv szerint elindult Rocky cica beköltöztetése a kifutóba. Míg más macsek a karantén és a kifutó közötti 20 métert rettegve, karmolva, pánikolva teszi meg a kezünkben, addig Rocky dorombolva, nyugodtan. Mint aki beletörődött már a sorsába. Csak hagyta, hogy megtörténjen vele az, amit – őt meg sem kérdezve – mi eldöntöttünk. A kifutóba megérkezve, a kíváncsiskodó tömeg persze egyből ott termett. Szaglászták, nézegették, de Rocky egy szót sem szólt. A többi macsek csak kerülgette, nézegette, mi pedig aggódva figyeltük, vajon mi fog ebből kisülni. Hosszú percekig csak csendben vártunk és fürkésztük a macskatársadalom kifutóban lakó szeletét, vajon hogyan fogadják ezt a testi hibás új jövevényt.
És elfogadták, sőt befogadták! Azóta Rocky hol egy kosárban ücsörög, hol egy fotelban. Néha kimegy levegőzni, majd ügyesen visszatalál a konténerbe. Eszik, alszik, napozik, s reméljük jobban telnek a napjai, mint egy ketrecben bezárva. Az állandó emberi jelenlét hiányzik neki, nagyon, ez nem kérdés. De igyekszünk mindent megtenni azért, hogy a hátralévő ideje, még ha nem is boldogságban, de szeretetben és gondoskodásban teljen. És a legnagyszerűbb az egész történetben, hogy Rocky, ez a sötétségben élő macska, kit már az élet igencsak megfacsart, viszontagságos élete ellenére, tud még bízni és szeretni. Mi pedig úgy szeretjük őt, ahogy van.
Mert szeretni, s szeretve lenni – ennél nincs fontosabb!

Talált kutya! Keressük gazdáját!

A képen látható nagytestű ebet a budaörsi Auchan áruháznál találtuk (2014.02.18.). Mozgása nehézkes, az orvosi vizsgálat alapján ennek oka a kutya előrehaladott életkora (12-13 éves lehet).
Keressük a gazdáját!

Utólag már akár azt is mondhatnánk, hogy az újévi fogadalmunk valamiféle rekordkísérletről szólt. Ha valóban lenne rekordállítási törekvésünk, akkor a mai napon egyértelművé vált, hogy ez mely területen fog megvalósulni. Történt ugyanis, hogy egyik lelkes “támogatónknak” köszönhetően ma egy nagyobb adománycsomagot vehettünk át. A csomag tartalma igen változatos: van benne fekete, kevésbé fekete, koromfekete, éppen fekete, nagyon fekete és tök fekete. Az edzettebbek ennyi infó alapján már simán kitalálhatták, hogy vajon mit rejthetett az a huncut kis csomag…Örömmel jelentem, hogy fekete kiskutyáink száma ma ismét gyarapodott, s a mai meglepetés-küldeménnyel elérte a 2+1+5+6 azaz a 14-et! Tulajdonképpen a nem fekete kiskutyákat egyszerűbb összeszámolnunk házon belül, hiszen abból 1 van, de ő meg már félig gazdis, tehát vele nem kell számolnunk. A helyzet, hogy nálunk csak és kizárólag fekete kiskutyák vannak épp készleten kissé tragikomikus, de csakazértsem fogunk elkeseredni! És különben is számmisztikában a 14 biztos valami pozitívat, valami jót jelent Mai szerzeményeinkről szinte nulla információnk van, s annál kevesebb használható képünk, így a csatolmányhoz mindenki részéről kérünk némi kreativitást. Mi veszünk egy jó nagy levegőt, s két (gazdiért való) imádkozás között, arra kérünk Benneteket, ha a környezetetekben valaki kiskutyát - s különösen feketét –  szeretne örökbe fogadni, hát mindenképp hozzánk irányítsátok őket! Most, hogy jobban belegondolok, hirdethetnénk “egyet fizet, kettőt vihet” akciót is?! Azt hiszem ez az a pillanat, amikor kínunkban már nevetünk…. Köszönjük az együttérzést!
 

Szevasztok, Tücsi vagyok, tudjátok a „dobozos” kölykök egyike.

Azt mondták itt a csajok, hogy nyomjak valami nagyon durva gerillamarketinget a tesóimnak, Tüzesnek és Tüskének. Mondtam én a sorban állásnál, hogy ne a feketéhez álljanak, dehát beszélhetek én nekik?! Tessék, jól bevásároltak a fekete színnel. A kutya sem néz rájuk. A kutya sem, értitek?!  :)
Szóval itt van a két idióta tesóm, akik még a jó színű sort sem képesek eltalálni, ahhh, csak a baj van velük. Nekem legalább volt eszem barna színt igényelni. Na mindegy. Egyébként egész jó fejek, lehet velük sokat játszani, meg ugrabugrálni. És alacsony fenntartásúak, hiszen keveset esznek, kis helyen is elférnek, és kutyaház sem kell nekik az udvarban, merthogy ők kicsik és fázósak, szóval bent kell tartani őket.
Ja, úgy egyébként mondtam már, hogy gazdis vagyok?! Jeeeee! Állítólag a napokban jönnek vissza értem. Hát ajánlom, hogy úgy legyen! Egyébként meg tudom hol laknak…
Na légyszi-légyszi vigyétek haza Tüzest és Tüskét!!!

videó: http://www.youtube.com/watch?v=E1MVo-zN0TQ